Rám ugyan várhat nem szándékozom hazamenni. Max turistaként, max Ozorára, de élni nem. Most tuti nem.
Rövid kis történet, miért indultam el :
Annak idején 2004-ben sikerült Norvégiában egy cserediákprogramon részt vennem, már akkor is elgondolkodtam, maradok ott vagy legalábbis külföldön nézek szét . Diplomázni haza kellett mennem , majd egy német multinál kezdtem dolgozni. Úgy vettek fel, tudták nem vagyok Linux guru, de a beugró feladatokat meg tudtam oldani - hiába a, alapból feladat-orientált vagyok - aztán meg pont a guruság hiánya miatt próbaidőn belül kitettek.
Itt rontottam el, már akkor jönni kellett volna. Sebaj, 5 hónap munkanélküliség, majd szintén német cég, helpdesk. A félrerakott pénzem a munkanélküliség alatt feléltem, párom sem igazán akartam otthon hagyni, így nem indultam el.
Évekig 100-120 ezres nettó fizukért dolgoztam, megélni meg lehettt belőle, haladni előre nem.
Aztán végre felvettek (diákmunkásként persze, másoddiploma megszerzése mellett) az egyik mobilszolgáltatóhoz, melynek a mobil weboldalát egy kollegámmal el is készítettük. Szakmai karrierem kvázi innét indult, 2007-ben.
Mit is mondjak, a fenti összegek valóban szépnek tűntek szüleim feleekkora fizetése mellett, no de azért valljuk be, kvázi diplomás minimálbér.
Milyen lehetőségeim voltak ezután otthon? Hjam, szürke munkákkal, feketemunkákkal van az esélye embernek nettó 250 felett kapni a szakmámban, de nem ez az átlag.
Nem volt ennyi az utolsó bejelentett bérem. valahol a kettő közt. Sok? IGen, szüleim fizujához képest az. Felét félre tudtam rakni, még úgy is, hogy albiban éltem. Kevés? Igen , kevés ahhoz, hogy elkezdjem az életem belőle rendesen. Szülők főiskola után nem vagy minimálisan támogattak- érthető okokból.
Aztán egy idő után elegem lett. Elegem lett, hogy mindenhol a mutyizás megy, hogy a boltban még én kérek elnézést ha venni akarok valamit , és sorolhatnám. Félreértés elkerülése végett imádom a magyar ételeket, imádom Magyarországon a tájat, a gyógyvizeket a természetet. Sok mindent nem szeretek, és azt kell mondjam, ez innét kinntről nézve még jobban látszik.
Szóval miért nem akarok hazamenni:
Először is itt látom a fejlődési lehetőséget. Szakmámban két éven belül fentebb tudok lépni. Nem vertikálisan, horizontálisan. Számomra ugyanis ez a fontos, a szakmámban expertnek lenni.
Aztán ott van az, hogy kvázi két minimálbérből jobban élünk itt úgy ketten, hogy jelenleg egyedül én keresek , miközben odahaza a fenti nem - is -olyan- rossz-de-lehetne-jobb-is fizuval, plusz párom fizujával nem tudtunk így élni.
Nem okoz akkora fejtörést, hogy megvegyünk-e egy professzionális notebookot, vagy egy okostelefont mert meg tudjuk venni . Nem okoz gondot, hogy ha a szüleimnek elromlik a mikrója pl. akkor újat kapjanak tőlem. De félre az anyagiakkal : itt emberszámba vesznek.
Nem fogja megkérdezni ugyanis pénteken délután az ügyfélszolgálatos, hogy mi a francot akarok én pénteken ügyintézni, meg amúgyis, miért nem jövök máskor? És még sorolhatnám.
Logouton el lehet olvasni, miket írtam elindulás után. Nem volt sok bajom Magyarországgal, kíváncsiság hajtott, meg hogy kipróbáljam magam. Igen. Viszont most már látom mi az, ami odahaza fel sem tűnt. MErt rajtam volt a csőlátó szemüveg, mert nem akartam észrevenni.
Adózás: 24% itt az összes elvonás. Az összes igen. És nem mondja azt a kormány, ha magánnyugdíjt választom, hogy kiíratkoztam a közösből, szégyelljem magam.
Magyar álom: jahm valóban húsz év hitel valakinek álom, nekem nem. Nekem az álmom, hogy szakmailag sikeres legyek, és mindezt egy olyan párkapcsolattal a hátam mögött tehessem meg, amelyben jelenleg is részem van. Mindezért pedig kapjak olyan bérezést, hogy lássam tudok ötről a hatra jutni. Hogy lássam, van értelme az életemnek, az állam nem húz le. Ez a magyar álom.
IGen, hiányoznak a magyar ízek, de vagy hoznak ki, vagy elbattyogunk a magyar boltba. Pörköltet itt is tudok készíteni,a marhahús meg olcsóbb is és jobb is mint otthon.
Nem, nem hiányzik az, hogy nőies szerepekbe legyek belekényszerítve. Főzök ha kedvem van, mosok ha kedvem van, ne legyen elvárás. Nem szeretnék olyan országban élni, amely "az apa mosdik, anya főz" elvet vallja.
Budapest multikultiságáról annyit, hogy elfogadják ha magyar, vagy európai fehér bőrű ember vagy. De ne tűnj ki, ne légy eltérő kinézetű, mert.. Mondjuk még mindig jobb, mint a falumban, ahol már félig odavalósiként engem is legyüttmenteztek.
Aztán ott a politika, nem fejteném ki részletesen, mindenki tudja mia stájsz. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Ismerős kis dalocska? UGye , ugye. Én nem lépek egyszerre, és ha emiatt nekem "apofádatbefogod" van, akkor nem érzem jól magam.
NYelvtudás: no ezzel még hadiláb, évekig oroszt tanultam, le vagyok maradva. Szedem fel a lemaradásom. Nem akarom otthon kamatoztatni ezt a képességem.
Mikor landol a gép Budapesten,a gyomrom már görcsben, vajon milyen vagont fogok ki a mávon, vajon mi lesz az első dolog, amire azt mondom, na , itt már megint nem müködik semmi úgy, ahogyan működnie kéne.
Visszaolvasva nagyon úgy tűnik, utálom az országot , pedig nem. Bár való igaz , az embermentes részét szeretem, jobban szeretem. Hazám meg ott van , ahol otthon érzem magam.
No de akkor viszont lássuk, mire lenne otthon szükség:
-Életpálya modellre, minimum.
-Kiszámítható adózási viszonyokra, tervezhető jövőre.
-Olyan bérre, amiből meg lehet élni
-TOLERANCIÁRA . NA nem úgy , ahogy egyes magukat liberálisnak mondó egyének gondolják.
-Szemléletváltásra
-Önkéntes munkákra.
-Kevesebb politikusra, akik ellenőrizhetőek lennének
-A hálapénz és a mutyizás beszüntetésére
És még sorolhatnám.
Utolsó kommentek