A lehető legrosszabb kombináció a fenti.
Az előbbi bejegyzésben írtam a cateringes cégről. Mivel kicsit késve kerülnek át ide az írások, ezért az már részben múlt. Hétfőn voltam a cateringes cégnél, és hát nagyon letörve jöttem ki. Míg lakótársamnak a kezébe nyomtak egy listát, hogy tanulja meg, jöjjön vissza, és írja meg a tesztet, én rögtön teszttel kezdtem: Chafing dish, meg ilyenek... Mondom mi van? Még így is tudtam három kérdésre a választ, de ... Lényeg a lényeg, elég magam alatt vagyok, hogy még ide sem vagyok jó. Ráadásul a nyelvem is összeakadt beszéd közben, totál nem tudtam kifejezni magam - telefonban meg nagyjából már megy, ez is érdekes...
Szóval a minap írt "lesz munkám!" mondat ma már lesz munkám?-ra módosult. El vagyok kenődve, és le vagyok törve , mint a bili füle. Angolra meg nagyon rá kell feküdnöm, tényleg, de nagyon nem megy a fejembe. Ma is másfél órát angoloztam, online tesztkérdések, meg az angol nyelvtankönyvet nézegettem. Holnap 1 óra angol beszéd itt az egyik lakótárssal, aki tart egyébként is órákat....
Félek, hogy bármennyire is küzdős típus is vagyok, ebben felsülök, csúnyán. Tudjátok olyan érzés, hogyha már felszolgálni sem vagyok jó, akkor minek élek?
Na jó , a mai napi nyavalygást abba is hagyom.
Utolsó kommentek