Tudom, tudom, régóta nem írtam, de zajlik körülöttünk az élet. Rendesen benne vagyunk egy lakásvásárlásban-költözésben, márciusban esküvő is, illetve hamarosan kimegy egy nagyobb release a cégnél is, és akkor még arról nem is szóltam, hogy elsõ gyermekünket várjuk.
De ne szaladjunk ennyire elõre, mert az elmúlt idõszakban történt pár esemény.
Kedvesemmel kb tavaly márciusban-áprilisban döntöttünk úgy, hogy lassan itt az ideje egy kis bokarugdosó kisiparosnak, ala kisgyereknek, jöhet. Meg aztán novembertől úgy is permanent residentek leszünk, azaz állandó lakosok, innentől kezdve - ahogy egyik kommentben korábban írták- a gyerek automatikusan brit állampolgár lesz.
Így a következő időszak már próbálkozással és teszteléssel telt, legutoljára épp május végén teszteltem egy negatívot. Nem gond, ráérünk, majd jön, amikor jönnie kell.
Június végén azonban pont félidő környékén rosszul lettem a munkahelyemen. Nem túl gyakori, devolt már hasonló eset korábban is, iszonyat görcs fogott el, arra az időszakra emlékeztetett, mint amikor anno bélrenyheségem volt. Páromnak gyors telefon, még jó, hogy munkaidő vége előtt fél órával történt, jött értem, hazajöttünk. Itthon lepihentem, jobb lett. Másnap mentem dolgozni.
Demo a mostani projektről, természetesena teljes divizió előtt, oké, siker. De kicsit furán éreztem egész nap magam, kérdem párom, mégis mi a manó lehet ez. Oké, lehet méhen kívűli terhesség, nade félidőben? Egy teszt nem oszt, nem szoroz, vettem egyet.
Este teszt: pozitív. Na ott , és akkor leültem, mert bármennyire is vártuk a gyerkőcöt, tudtam, hogy az előző napi hasszúrkálás nem jó jel.
Páromnak telefon, várjon meg az állomáson, irány az A&E, vagyis az ügyelet-sürgősségi. Benn először a recepción eldöntik, GP vagy lásson ottani orvos. Mondom mi történt, oké, fájdalom van, most épp nincs , de egész nap furán(kómásan, szédülősen) éreztem magam. Oké, maradhatok.
A sorrend ezután: behív egy orvos egy szobába, megkérdezi a panaszt, majd továbbirányít. Következő szoba a nővérek szobája, ott vérnyomást mérnek, vizeletteszt, "yes, you are pregnant" továbbirányítanak a kezelőbe. A várakozási idő a monitoron: 4 óra. Este fél 8-tól vagyunk ott, ekkor van fél 10.
Végre bejutok az orvosokhoz, vérvétel és egyebek. Kórelőzmény, stb. Igen, babát várunk, hemoglobin szint jó, nőgyógyász most nincs benn, péntek 2-kor scan (Ultrahang). Hayafele érzem, alhasamban mintha valami rázkódna.
Valamikor éjfél körül hazaérünk, persze kedvesem végigugrálja az utat, jejj, jippijó. Én vagyok az, aki letöri a jókedvét. Ne örülj előre, valami zavar van a levegőben. Várjuk meg a scant, utána lehet örülni.
Elérkezik a péntek. Reggel munkába menet a Liverpool streeten mintha lehúznák a függönyt, a fejem elnehezedik, a verejték kiver, a görcs még erősebb. Esmeint megint hívom,irány stratford, jöjjön velem, mert összeesek. Irány megint az ügyelet, természetesen a fájdalom mire odaérünk szinte alig érezhető, doki szerint 7-es skálán 2-es. Na mondom, ezeknél itt meg is hallhatok, ha nem vagyok halálomon, akkor....
Szerencsére bekerülök. Hemoglobin szint jó, valószínűleg nem méhen kívűli, akkor már leesett volna, sajnos nem tudnak korábban uh-ra vinni, marad a 2-órás időpont.
Vérvételnél azonban elkezdek szédülni, lefektetnek, hoznak hálóruhát, karperecet, páromat behívják. Várunk. Felkerülök a kórházi részre, feltolnak kerekesszékkel. Innentől már foglalkoznak velem. Bekerülök UH-ra, nem látnak semmit... Oké, ja mégis, hú ez komoly, még egy orvost behívnak. Majd elmondják mi a helyzet. Méhenkívüli a terhesség, sajnos gyógyszeresen nem lehet megoldani, műtét kell, maradnom kell.
Fel kell nyitniuk, belső vérzés, kb fél liternyi vér a hasüregben, még aznap műtét. Amiből végül másnap lett, mert épp behoztak egy nagyon sürgős vakbelest, én meg látszólag jól voltam. Közben kétóránként láz és vérnyomásmérés, mivel egész délután nem ettem, így végül este kaptam benn pirítóst meg teát. Üresen kérem, megdöbbenés, tejet nem? Köszönöm, nem.
Másnap műtét, laparoszkópiás, közben elmondják, találtak egy miómát is, azt is eltávolítják. Oké. 11 körül kerültem be végül a műtőbe szombaton, mint írtam, kedden volt az első tünet. Hogy korábban rendszeres véradó voltam, nem tudom számított-e valamit, de a belső vérzéssel előtte nap még totál jól megvoltam.
Végül 3 napig tartottak benn, vasárnap este már jöhettem is haza. Kedden már dolgoztam be távolról, bár még húzodott a heg, a doki is kiírt két hétre, a munkatársaim is elküldtek melegebb éghajlatra, nyugi, a felépülésed fontosabb, ne terheld túl magad, szóval két hét betegszabadság. Nehéz ez olyan valakinek, aki mindig pörög.
Szerencsésen felépültem, 5 hónappal később pedig kiderült, ismér babát várunk. Na de arról legyen szó majd a következő posztok egyikében, milyen is itt az ellátás, miért járok Magyarországra is magán terhesgondozásba, és hol tervezzük a szülést .
Utolsó kommentek